Egy cégnél az alkalmazottak akkor dolgoznak szívesen és örömmel, ha motiváltak és lojálisak a céghez. A lojalitás nagyon fontos. A lojális dolgozó képes a céget bárhol és bármikor megvédeni bármivel szemben és a menedzsment mellé állni, ha szükséges. Sokszor akkor is, ha nem kellene. A jó vezetés erre támaszkodik, mert szinte ingyen van. Sokszor rossz vezetés esetén is lojálisak a dolgozók. A lojalitás nagyon jó egy cégnek.
Miért is?
A lojális dolgozó remek marketing munkát végez. Ingyen. Bármerre jár, biztos fog arról beszélni, hogy milyen jó a cégnél dolgozni, és milyen jó terméket készítenek vagy milyen egyedülálló szolgáltatás nyújtanak. Emellett a lojális dolgozó nem akar magának maszek munkát, inkább megköti az üzletet a cég számára, ezzel ugyan anyagilag (sokat) veszít, de kimutatja, hogy mennyire lojális.
A lojális dolgozó remek munkát végez. Ha kell, túlórázik is. Akár ingyen. Bármit csinál, igyekszik jól dolgozni, mert magáénak érzi a céget, és érzi a vezetőség támogatását. Ha nem is anyagi támogatását. Mondhatnánk ezt úgy is, hogy a dolgozó befektetést eszközöl, ami később megtérülhet a cég egy magasabb lépcsőfokán.
A lojális dolgozó bármiben támogatja a vezetőséget. Legyen szó a cég bővítéséről, vagy a cég leépítéséről. Egy közepesen lojális dolgozó még azt is elfogadja, hogy őt teszik ki, mert elhiszi a vezetőség indokait. A fanatikusan lojális dolgozó még örül is ennek, hogy ezzel is segíti a cég működését, és bízik abban, hogy később újra ott dolgozhat.
[a háttérzene drámaivá válik]
A jó vezetés nagyon jól tudja, hogy a lojalitást könnyebb elveszteni, mint megszerezni. Ha egy dolgozó elveszti a lojalitását - bármilyen egyszerű oknál fogva, akkor nagyobb ellenség lesz, mint a cég legerősebb konkurense. Bármerre jár, az felér egy negatív kampánnyal. Bármit csinál, a kötelező ideig és a kötelező szintig végzi. Bármit csinál a vezetőség, azt nem támogatja. A lojalitását elvesztett dolgozó minden cég rémálma kell legyen.
Mi okozhatja a lojalitás elvesztését?
Szokták mondani, hogy az ördög az apró részletekben lakik. Az emberi psziché irracionális, ha a dolgozó rosszkor értesül egy apró rossz hírről, akkor hatalmasat tud csalódni munkaadójában. Elég annyi, hogy egy munkatársa jutalmat kap egy olyan dologért, ami munkaköri kötelessége, s ő maga pedig semmit se kap a sok plusz munkájáért. Elég egy szóbeli vállveregetés elhagyása a vezetőség részéről. Elég egy aránytalannak vagy igazságtalannak gondolt értékelés.
Bármi.
[a háttérzene elhalkul]
Nos, én egészen múlt hét péntekig lojális voltam. Sorra jöttek az kisebb-nagyobb pofonok.
Az iskolában 2005. nyara óta - vagyis két éve - én üzemeltetem egy FreeBSD szerverrel az internettel kapcsolatos szolgáltatásokat. Nem kevés szolgáltatást: internet megosztás, levelezés (spam és vírusszűrő), levelezőlisták, intranetes portál (http://enaplo.simonyi.sulinet.hu), felhasználókezelés, tartományvezérlő, névhez kötött sávszélesség korlátozás, képgaléria, felhasználóknak saját weboldal, gépek távmenedzsmentje, névszolgáltatás, satöbbi. Mindezt egy három év alatt kifejlesztett (eNapló) nevű információs rendszer kezelte, amelyet ingyen és mindenféle támogatás nélkül tettem elérhetővé az iskola számára.
Jó pár hónapig saját zsebből vásárolt "szerver" dolgozott az iskolai hálózatban, az iskola minden információja ezen a saját hardveren át ment ki az internetre.
Lojális voltam.
Jó pár hónapig a szabadságom alatt is az iskolában dolgoztam, hogy a helyi hálózat jobb legyen, kényelmesebb legyen és jó legyen ott dolgozni.
Lojális voltam.
Jó pár hónapig főállású rendszergazda mellett is egy fillér juttatás vagy elismerés nélkül üzemeltettem és fejlesztettem a hálózatot. Szó nélül végeztem egy éven át a rendszergazda munkakörének egy részét.
Lojális voltam.
Idén januárban bejelentettem, hogy nyáron elhagyom az iskolát, az általam felépített rendszert elviszem, ezért a rendszergazda legyen kedves három hónap alatt egy saját maga által üzemeltethető és karbantartható rendszert kialakítani.
Még lojális voltam.
Az eltelt két hónapban hétről hétre kaptam az apró pofonokat, amelyek után egyre betegebb lett lojalitásom. A szabadidőm terhére, pusztán jóindulatból felépített rendszeremet néhány kolléga egyre gyakrabban kritizálja (úgy sem számít, hát elmegy az iskolából), akiknek fogalmuk nincs arról, hogy mi munkába és milyen erőfeszítésbe kerül egy 1600 felhasználós és 240 gépes "vállalati" hálózat üzemeltetése. Olyan kolléga kap minőségi bérpótlékot, aki munkaköri kötelességét végzi munkaidejében, én egy "Köszönjük Gábor!" vagy egy "Tudod, hogy nincs pénz, ha lenne, kapnál!" mondatnak nagyon örültem volna.
Ha a rendszergazda képtelen alapszintű internetes szolgáltatásokat ellátó szervert telepíteni, és képtelen a meglévő struktúrát átlátni és üzemeltetni, akkor én vagyok a hibás, hogy az utóbbi egy évben és főleg az utóbbi két hónapban nem fogtam kézen, és nem áldoztam rá a szabadidőmet, hogy ő a munkaidejében tőlem megtanulhassa a szerverek üzemeltetését.
Én vagyok a hibás, hogy a jelenlegi szerveren nincs elég tárhely, gyakran elfogy a hely... ha két nap alatt eltűnik 1GBájt, mert 20 diák felmásol magának egy 50MBájtos játékot, arról is én tehetek. Ugyanis elfogyó tárhely esetén megáll a proxy és megáll az internet. Azért áll meg, mert az iskola által vásárolt merevlemezek jobb helyen vannak a rendszergazdai laptop mellett külső meghajtóként (gondolom kell a hely a letöltött filmeknek), mint a szerverben. Elfogyott hely esetén természetesen ilyenkor törölni kellene a felesleges dolgokat (/home/diak/11d_samai_t/Anyádat töröljed ki jó/tudom hogy 48.3 megabájt és nem pedig 4/demoq3/), nem pedig a reset gomb megnyomásával újraindítani a szervert. Ahogy a szakértő csinálta. Persze ez utóbbi esetben a kb. 2 millió állományt végignézi az fsck, és addig nemhogy net, semmilyen szolgáltatás nem megy. Ez történt pénteken egy fontos ECDL vizsga kellős közepén.
Hogy lenne képes egy alapvetően Windows munkaállomást (jól) ismerő rendszergazda egy UNIX rendszerhez nagyon közeli FreeBSD szervert üzemeltetni, ha egy év szerverfelügyelet alatt annyi ragadt rá, hogy ha valami nem megy, akkor indítsuk újra a szervert (lehetőleg a reset gomb segítségével)?
A pénteki eset ügyében hétfőn kicsit álldogálni fogok a főnöki szőnyeg szélén. Kíváncsi vagyok, hogy mik a "vádak" ellenem. De a lojalitásom 2007. március 2-án pénteken egy órakor meghalt. Béke poraira.
Mi a dilemma a címben?
Most pénteken egyfajta állásinterjúra megyek a fővárosba. Ismét. Eddig mérlegeltem, hogy sok pénzért dolgozzak az iparban; vagy kis pénzért tanítsak abban az iskolában, ahova minden nap örömmel mentem dolgozni.
Most már nem gondolkodok ezen. Már nem megyek örömmel dolgozni. Már csak azt a munkát végzem el, ami kötelező. És csak addig vagyok ott, amíg kötelező. Már nem érdekel, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz hálózat. Már nem érdekel, hogy mi lesz az iskolával.
Köszönöm a közvetlen főnökömnek és az igazgatóknak, hogy felnyitották a szemem. Jót tettek velem. Tényleg.
Blog comments