Évek óta időnként visszatérő gondolatom az, hogy kellene a kertbe egy önműködő fűnyíró, mert ugyan a teljes terület ~2000 négyzetméter, ennek kb. csak a felét-harmadát kell (szoktam) nyírni (vagyis 700-900 négyzetmétert), nagyjából ott, ahol járunk, vagy használjuk, mert vannak parlagon hagyott részek, művelt veteményesek, magaságyások, fák, bokrok, egyebek… és hát az egész cakkos mizériát azért szívás nyírni, forgolódni, tolatni, összességében kb. 8 óra megy el rá, amíg elérek az egyik végéből a másik végéig és időjárás-függően kb. 1-2 hetente meg kell ejteni ezt a manővert. Valamikor mostanában villant be, hogy ez kb. 100-150 óra évente, amikor sétálok a fűnyírót tologatva… és közben meg nem haladok más munkákkal.
De 10 évvel ezelőtt – amikor költöztünk – egyrészt drága volt ez a dolog, másrészt meg le kellett volna ásnom egy ún. határolóhuzalt, ami egy virtuális kerítést adott a robotnak, amit nem léphet át a kerekeivel, azon belül meg ment össze-vissza, többnyire véletlenszerűen, addig, amíg feltehetőleg mindenhol lenyírta a füvet. Az akadályokat ütközéssel vette, ami kisebb akadály volt, azt vagy lenyírta, vagy tologatta maga előtt, beesett a gödörbe, eltévedt, nem talált vissza a dokkolóra, satöbbi. Szóval maradt a kézi nyírás.
Idővel persze jött valamennyi fejlődés a területen, lett időzítés, mobilalkalmazás, zónák, időjárás előrejelzés, esőérzékelés, e-giroszkóp, meg egyéb varázslatok, de a határolóvezeték velünk maradt, amivel körbe kellett venni a területet és a védendő objektumokat. Mondhatnád, hogy és a GPS (vagy GNSS)? De a GPS nem volt elég pontos, azért több métert tud tévedni békeidőben is; felhős időben a fák alatt meg pláne. A GPS arra jó, hogy mondjuk ne szaladjon el a fűnyíró a szomszéd utcába, ha véletlenül elrágja egy vakond a határoló vezetéket, de pontos pozícióra centiméteres pontosságú területbejárásra nem alkalmas. Aztán 2020 körül megjelent a kommersz és olcsó RTK lehetősége, ami szó szerint game changer volt, mert az 1-5 méteres GPS pontosságot feljavította 1-5 centiméteres pontosságra!
Az RTK (Real-Time Kinematic) egy olyan csúcstechnológiás műholdas helymeghatározási módszer, amely a hagyományos GPS többméteres hibáit centiméteres pontosságúra javítja. Működésének alapja a valós idejű hibakorrekció: a rendszer folyamatosan méri és kiszámítja a légkör és a műholdak pályahibái miatti jeltorzulásokat, majd ezeket azonnal alkalmazza a pontos pozíció meghatározásához.
A hagyományos RTK bázisállomás egy helyi, két egységből álló zárt rendszer. Egy fixen letelepített, pontosan ismert koordinátájú saját bázis méri a hibákat, és azokat rádióhullámokon keresztül közvetlenül küldi a terepen mozgó vevőnek (rovernek). Ez a megoldás teljesen független az internettől, de hatótávolsága korlátozott, és drága saját hardveres beruházást igényel.
A net-RTK kiküszöböli a távolsági korlátokat egy állandó, országos lefedettségű referenciaállomás-hálózat használatával. A bázisok adatait egy központi szerver összegzi, amely a felhasználó pozíciójára szabott korrekciót mobilinterneten keresztül küldi el a vevőnek. Így saját bázisállomás vásárlása nélkül, hatalmas területen biztosított az egyenletes, centiméteres pontosság.
Meglepő módon az RTK fő hajtóereje a mezőgazdaság és a drón-techológia volt, az agráriumban a centiméteres pontosságú robotvezérlés megszüntette a vetési, permetezési átfedéseket, ami radikálisan csökkentette a gázolaj-, vetőmag- és vegyszerpazarlást.
Az RTK vagy net-RTK képes fűnyíró robotoknak már nem kellett határolóvezeték, mert centiméteres pontossággal tudták, hogy hol van a határ, amit nem gurulhatnak át (centiméter pontosságú pozíció hiányában pedig megálltak), tudták pontosan, hogy mekkora a bejárandó terület, azon belül hova nem szabad menni (körbe tudják járni a fákat-bokrokat), ki tudták számolni a legrövidebb útvonalat a terület lenyírásához, pontosan tudták, hogy hol van a dokkoló, bárhonnan is visszataláltak, és a többi. Csak drágák voltak, és még mindig képesek voltak átmenni a sünökön, és nekimenni bárminek, ami nem volt rajta az előzetesen megrajzolt térképen, egyesével fel kell venni a térképre, hogy hol vannak parlagon hagyott részek, művelt veteményesek, magaságyások, fák, bokrok, virágok, nagyra nőtt fűfélék, talicska, macska, bicikli, egyebek.
Aztán eljutottunk 2024 környékére oda, hogy betört az AI/MI ide is, az RTK mellé odakerült kettő-négy kamera, azokkal gépi látás, objektum- és akadályfelismerés, vizuális navigáció és 3D környezet érzékelés. Így a fűnyíró – elvileg – centiméteres pontossággal navigál a területen, és korlátozottan, de egyre jobban képes felismerni az akadályt, kikerülni a talicskát, felismerni a fát és a bokrot, kikerülni a magaságyást és elmenni a virágok mellett ahelyett, hogy lenyírna mindent, amin csak át tud vergődni.
És relatív olcsó lett. Ugyan 200 ezer forint nem kis pénz, de ez már az a nagyságrend, amit érdemesnek tartok kiadni ilyen célra, és remélhetőleg fel tud szabadulni évente 100-150 órám, amit majd más kerti munkára tudok fordítani:
