Se aláírás, se fejléc, se pecsét, „ez egy fecni”.
Ebben az országban valóban papír, fejléc, pecsét és aláírás mánia van.
Mondjuk írsz egy rövid emailt a Főkertnek egy röviden és egyszerűen megválaszolható kérdésről és másfél-két hét múlva kapsz vissza egy emailt az ügyiratkezelési csoporttól, benne egy csatolt TIFF képpel, amin egy másik ügyintéző által írt, kinyomtatott, pecsételt, ágazati igazgató által aláírt levél van, persze kicsit ferdén szkennelve…
…szóval az ügy életútja tömören: nyomtatva, iktatva, archiválva, indigós érkeztetett postakönyvbe bejegyezve, bepecsételve, sorba rendezve, elvesztve, megtalálva, ügyintéző által elolvasva, megválaszolva, kinyomtatva, iktatva, pihentetve, elvesztve, megtalálva, színes cetlivel megjelölve, igazgató által aláírva, pecsételve, pihentetve, újra elvesztve, újra megtalálva, szkennelve, indigós kiküldetési postakönyvbe bejegyezve, bepecsételve, csatolva, kiküldött email kinyomtatva, iktatva, pecsételve, elvesztve, megtalálva, archiválva…
…ehelyett: ügyintéző által elolvasva, megválaszolva…
…mert ez azért mégiscsak egy komoly ügy, amelyet nem tud önállóan megválaszolni egy ügyfélszolgálatos kolléga, mindenképpen szükséges még legalább öt embert dolgoztatni és persze közben a lehető legtöbb papírt felhasználni… 
…szóval azon vérig kell sértődni, amikor a munka hatékonysága és a fizetés közötti összefüggést emlegeti az ember. Mert ugye az értékteremtő munka annyi volt, hogy “ügyintéző által elolvasva, megválaszolva”, a többi az látszatmunka volt, nem teremtett értéket se az ügyfél, se a cég számára. És látszatmunkából csak látszatbevétel van; látszatbevételből csak látszatfizetést lehet adni, látszatfizetésből meg nem lehet valódi kenyeret venni a boltban.