A pedagógusi munka sokrétű és nehezen minőségbiztosítható munka.
Hozott anyagból dolgozunk…
…és ez a hozott anyag lehet nagyon rossz és nagyon jó is. Ha én azonos munkát végzek két diákon, akkor simán lehet, hogy tízszeres különbség keletkezik közöttük év végére. Gyakorlatilag a diák és a tanár közös munkáját “minőségbiztosítjuk” a különféle vizsgákon, de nehéz szétválasztani a két munkát. Készítettem már fel országos versenyre diákot úgy, hogy szinte nulla munkát végeztem, és a diák első helyen végzett, illetve olyan felkészítésem is volt, hogy több tíz órán át néztük át a feladatokat és a diák utolsók között végzett. Az első esetben kaptam párezer forintot, mert “jó munkát végeztem”, de én azt nem érdemeltem meg. A másik esetben megérdemeltem volna, mert nem rajtam múlt a sikertelenség, de ott nem kaptam semmit. Mondjuk ez kiegyenlítődik így, de érezni, hogy nem azt és nem úgy jutalmazzák, ahogy kellene. Egyszerűen mert nem mérhető.
A pedagógus nem csak órát tart…
…sokan azt mondják, hogy persze, az egész nyarad szabad. Való igaz, évente 46 nap szabadsága van egy tanárnak. Ebből 10 napot kötelezhető nyári táborban felügyeletre (ezzel mostanában nem szoktak élni az iskolák, de van rá példa). A maradék 36 (vagy ugye 46) nap pedig fix. Csak akkor és csak annyi ideig szabad kivenni, tehát a szabadság 100 százalékával a munkáltató rendelkezik. Lehet még mindig mondani, hogy sok… de én szívesen cserélem most le a katedrát egy átlagos munkahelyre, de legyen évente csak egy hónap szabadságom, amikor nem dolgozom és akkor nem dolgozom, amikor én nem akarok dolgozni. Mert ez évek óta nincs így, ha meg is akarok élni…
A munkabeosztás fix…
…nincs olyan, hogy kések húsz percet és majd ledolgozom. Bizony rá kell számolni a közlekedést a munkába járásra, mert a diák a második késés után azt találja mondani, hogy Ejnye tanár úr, már megint késett? Ez egy igazolatlan óra! és igaza van, ha én beírom, hogy ő nincs, akkor ez fordítva is érvényes. Megjegyzik, és két-három késés után már nem lehet megtartani a fegyelmet, mert késni fognak ők is. A fix munkaidő azt is jelenti, hogy egy nagyobb iskolában a napi négy tanítási óra nem biztos, hogy 8 és 16 óra között van. Lehet, hogy az órabeosztás szerint reggel megy a tanár, aztán több óra szünet után van négy órája este negyed kilencig. Semmi plusz pénz nincs azért, mert ilyen az órarendje. És van erre példa, főleg szakképzőkben.
Csak heti 20 óra a munkaidő…
…de egy tanár nem ennyit dolgozik. Egy óra 45 perc, de nyugodtan feltételezhetjük, hogy a naplóértjárkálás, taneszközcipelés és néhány adminisztráció ezt a 45 percet kipótolja 60 percre. Mit csinál egy pedagógus a munkaidejének maradék 20 órájában? Például felkészül az órára. Vaktérképet fénymásol, teszteket ír, óravázlatot készít, satöbbi. Természetesen nem sok ez az idő. Mondjuk a tanóra idejének tized része, elenyésző egy tapasztalt tanár esetén, akinek megvan mindene az óráihoz. Természetesen néha kap olyan osztályt vagy tantárgyat, amihez nincs még tapasztalata és rutinja. Például tavaly kaptam heti egy órás “Műszaki pályák világa” című tantárgyat, amely eléggé humán jellegű és a diákok jövőképével, pályaválasztásával, szakmai példaképeivel foglalkozik. Azt kell mondjam, hogy minden 45 perc letanított óra 90 percembe került, fel kellett készülnöm rá, olvasnom kellett a témában, a kérdésekre nem mondhattam mindig, hogy nem tudom. Nem gyakori eset ez, de nem is elhanyagolható. Adhatunk rá heti egy órát.
Még így is marad 19 óra szabadidő…
…és itt van egy hatalmas eltérés a tanárok munkaidejében. Ehhez se a kormány, se az igazgató, se az önkormányzat, se a szakszervezetek nem mertek, tudtak, akartak hozzányúlni. Teljesen nyilvánvaló, mindenki tudja, de mégsem merik meglépni: különbséget tenni a tanárok között. Kimondani, például, hogy a testnevelő tanár kevesebbet dolgozik, mint a kémiatanár; a matematika tanár kevesebb dolgozik, mint a fizika tanár; az épületgépész elméleti oktató kevesebbet dolgozik, mint az épületgépész gyakorlati oktató. Ettől fázik már jó pár éve mindenki, különbséget tenni munka és munka között, visszajelzést beépíteni a bérbe. Nem merik meglépni, mert hagyomány, hogy mindenki ugyan annyit dolgozik, hiszen ugyanúgy heti 20 órát tartanak.
Ehhez hozzávehetjük, hogy minden félévben minden tancsoportban kell kettő nagydolgozatot íratni és mellé egy-két feleltetést vagy röpdolgozatot. Összesen három jegyet minimum kell produkálni. A röpdolgozatot és a feleltetést el is hagyhatjuk akár, nem fontos, nem sok idő. De egy nagydolgozat kijavítása közel annyi idő, amennyi ideig a diák azon dolgozott. Néha több, néha kevesebb. A saját tárgyaimat tekintve: aki próbált meg egy programban vagy áramkörben egy hibát órákon át keresni, az tudja miről beszélek. Nekem meg kell mondanom, hogy a diák hol és mit hibázott. Nem elég az, hogy nem jó a megoldása. Ez elmegy feleletnél vagy röpdolgozatnál, de egy másfél-két órás dolgozatnál már nem.
Számoljunk…
…adott egy földrajz tanár, akinek egy-egy osztállyal heti egy órája van, mivel a földrajz nem kötelező érettségi tantárgy, elég ennyi belőle. Ez azt jelenti, hogy ideális esetben – 30 fős osztályokat feltételezve – 1200 dolgozatot kell kijavítania félévente. Ha feltételezzük, hogy rutinos öreg róka, és a dolgozatokat átlag 45 perc alatt kijavítja, akkor ez 900 munkaórát jelent neki félévente. Egy félév 19 tanítási hétből áll, ez lefelé kerekítve 45 órát jelent hetente. Hoppá. Heti 65 munkaóra, napi 13.
Számoljuk a másik végletet. Példaképp az én esetem tökéletes lehet, mindössze három osztályban tanítok, ami nem is osztály, hanem csoport. Összesen 47 diákot tanítok, szinte családias körülmények között, többet vannak velem, mint a családjukkal… nekem félévente 94 dolgozatot elég kijavítanom. Ha azt mondom, hogy programokat nehéz kijavítani, és két órát mondok egy-egy programra (ami bőven felülsaccolás), akkor is csak 190 órát, vagyis heti 10 órát tudok felmutatni. De inkább azt mondom, hogy heti öt órát foglalkozom dolgozatok kijavításával. Hoppá. Ez heti 25 munkaóra, napi 5.
Ugyanazt a fizetést kapjuk…
…s én ezt nem érzem igazságosnak. De nem fognak ehhez hozzányúlni. Természetesen lehet, hogy vannak olyan tanárok, akiknek ennyit kellene dolgozniuk, de nem ennyit dolgoznak…
Nos, ez az utolsó évem főállású tanárként…
…bár reménykedem, hogy tudok még majd tanítani, akár ismét főállásban, de a jelenleg nem tudom felvállalni a közölt feltételeket. Egyrészt a kötelező órákat felemelik – bármiféle differencia nélkül – 24 órára. Emeld meg a két számot 20 százalékkal. A legjobb esetben veri a heti 40 órát, a rossz esetben a heti 80 órát. Az alapbérem pedig marad(na) nettó 84500 forint, bruttó 130 ezer forint. Ezek mellé a fenntartó, a város anyagi helyzetére való tekintettel általános 6 százaléknyi költségvetésmegvonást tervez, ami elvileg csak a dologi kiadásokat érinti… elvileg. A 20 pedagógus státusznyi bérköltség csökkentésen felül. Ez azt jelenti, hogy aki marad, annak se lesz túl jó. Megszűnik a 13. havi fizetés, igaz, ezt béremelésnek álcázzák. Kiszámolva szeptembertől 20 százalékkal több munkáért 6% fenntartói támogatás-megvonást kapunk. Ezen felül az alapbér ±15% változhat, erről két év múlva lesz döntés.
Szerinted engem tudnak azzal marasztalni, hogy helyettem egy nálam alkalmatlanabb tanerőt rúgnak ki?
Szerinted?
