Az LDAP egy olyan adatbázisok gyűjtőneve, amelyekkel Lightweight Directory Access Protocol-on keresztül lehet beszélgetni, s magát az adatbázist úgy tervezték, hogy sokkal többször és gyorsabban lehet belőle olvasni, mint írni. Alapvető célja olyan adatok tárolása, amelyeket gyakran olvassuk és ritkán írjuk: belépési adatok, email címek, domén adatok, stb. Hozzuk létre az ldap nevű jail-t: Adjuk […]

A sok jail hátránya, hogy mindegyik egyenként termeli a logbejegyzéseket, így célszerű egy logszervert összedobni, amelynek feladata “mindössze” annyi, hogy aggregálja és osztályozza a beérkező bejegyzéseket. A jail létrehozása Hozzuk létre a naplók tárolásához szükséges fájlrendszert, majd klónozzuk a template fájlrendszert s csatoljuk fel a megfelelő helyre a ports adatbázist és a naplók fájlrendszerét: Majd

Mielőtt nekiállnánk dolgokat pakolni a frissen telepített FreeBSD rendszerünkbe, érdemes megfontolni a jail használatát, amely biztonságossá és kényelmessé teszi a különféle szolgáltatások üzemeltetését. A jail a FreeBSD alaprendszer része, kicsit többet tud, mint a chroot, de kevesebbet, mint az OpenSolaris zone lehetősége. Klasszikus esetben egy jail elfoglal egy átlagos alaprendszernyi helyet, mérete kiépítéstől függően 250

A FreeBSD ports adatbázisában jelenleg 19 ezer csomag található, ezek mindegyikére természetesen nincs szükségünk, s elsőképp érdemes feltelepíteni olyan csomagokat, amelyek megkönnyítik a csomagkezelést – mint folyamatot. A ports adatbázis kezelése A FreeBSD csomagkezelése eléggé rendhagyónak tekinthető, mivel alapvetően forrás alapú – vagyis a csomagok nagy részét le kell fordítanunk, ha használni szeretnénk – innen

A ZFS CoW (Copy on Write) fájlrendszer, alapvetően más elvek szerint működik, mint a klasszikus UNIX fájlrendszerek. A teszt az említett gépen történt, minden egyéb terhelés nélkül. A ZIL kikapcsolható, állítólag növeli a stabilitást, azonban lassabb lesz nélküle a fájlrendszer. Átlag: 43.64 MBájt/s Átlag: 18.48 MBájt/s Átlag: 20.69 MBájt/s Átlag: 50.52 MBájt/s Átlag: 64.78 MBájt/s

A ZFS a fájlrendszer, a Sun egyik nagy találmánya, amelyet 2005 elején dobtak be a nagy közösbe, az OpenSolaris részeként lett nyílt forrású CDDL licenc alatt. Finomhangolás A ZFS támogatás nem igényel különösebb beállítást a rendszer részéről, de a /boot/loader.conf fájlba érdemes felvennünk az alábbi bejegyzéseket: A ZFS betöltéséhez pedig szükséges (/etc/rc.conf): Ezek után egy

A telepítés során előfordulhat, hogy egy pár hónapos telepítőkészletről telepítünk, hiszen nagyjából fél-egy évente kerül ki újabb kiadás, amely telepítő készlettel jár, ezt hívjuk bináris disztribúciónak. Két bináris disztribúció között forrásból fordítva tudjuk frissen tartani a FreeBSD alaprendszerünket. Nagyon fontos, hogy rendbe tegyük az alaprendszert, a kernelt és a telepített csomagokat, hiszen a frissítés nélkül

Az alaprendszeren túl érdemes pár apróságot beállítani, amelyeknek a jó része pusztán személyes kényelmemet szolgálja, nem kötelező érvényűek… A wheel csoport A FreeBSD alapból nem engedi, hogy egy gyüttment felhasználó root jogot kaphasson, ezért a magunknak létrehozott felhasználót célszerű felenni a wheel csoportba a root felhasználó mellé: Ekkor lesz jog a su – parancs használatával

Ott a szerver… kezünkben a CD… hm… itt az idő…  Megelőző tevékenységek Ha egy szerverre szeretnénk telepíteni egy operációs rendszert, akkor nem árt előtte jól felkészülnünk, ugyanis egy rack szervert nem tudunk hazacipelni, ahhoz túl nagy, esetleg túl nehéz és hangos is. Úgy kell készülnünk, hogy az első két órát a szerverteremben – jobb esetben a terem melletti konzolteremben

2008. augusztus Nos, OpenSolaris került volna a szerverre, de egyelőre csapnivaló a csomagválasztéka és sok helyen még nagyon érződik a fércmunka szaga. Régebben FreeBSD szervereket üzemeltettem (ha jól emlékszem, egészen a 6.0 verzióig), így most kipróbáltam az idén megjelent FreeBSD 7.0 rendszert. Esélyes volt még a Solaris 10 is, de ennek még gyatrább a csomagkezelése,